Pontosan egy hónap telt el azóta, hogy a felesége lelépett azzal a vigéccel.
Magában csak így nevezte a jelentéktelen, nyápic kis alakot, aki a feleségét annyira le tudta venni a lábáról, hogy miatta felrúgott egy tízéves, jól működő kapcsolatot. Bár, őszintén szólva, az utóbbi egy évben már nem volt azért igazán élvezhető, problémamentes a házasságuk.
Megérezhette volna, és – így visszagondolva – valójában érezte is, mint hűltek ki fokról-fokra az érzelmeik, vált lazává, könnyen eltéphetővé a közöttük lévő, valaha szoros kötelék. Az utolsó időre úgy kiüresedett a házasságuk, hogy már maga se bánta, amiért így alakult, hogy egyszer s mindenkorra véget ért.
Most, a nagy szakítás után egy hónappal, végre felszabadult, a maga ura lett… na meg a lakásé. A lakás ugyanis az övé maradt.
Bár,
