Számolta. Már hatodszorra kapta a szemrehányást azért, mert reggelente – a fürdőszobai húszpereces készülődésre szánt időből – négy-öt percet a szemöldöke kihúzásával, szemhéja halvány színezésével, ajakkontúr rajzolással, végül egy kis „hegyipír” felrakásával töltött, úgy mond, pocsékolta az időt, ezzel akadályozva a párját, a reggeli villámgyors, munkába menet előtti, kapkodós készülődésben.
A kritika mellé, rendszerint járt egy „bezzeg” is. Mármint, hogy bezzeg a kolléganője, a Márti. Miért nem követi az ő – közös ismerősük – példáját, aki festetlen, természetes arcszínnel is ki mer menni az utcára, emberek közé. Nem szégyelli, hogy nem divatosan barnapiros az arca, nem kék – vagy éppen zöld, esetleg aranyszínű – a szemhéja, semmi extra nincs sem a szemöldökén, sem a szempilláján, és p
