Tisztítótűz

Chapter 2

Kialvatlanul ébredt, ezért a szokásosnál is morózusabb hangulatban készülődött, hogy munkába induljon. Már a lakásajtó becsukásánál problémái adódtak, a kulcs ugyanis nem fordult a zárban. Előbb csendesen próbálta ide-oda forgatni, hogy ne zavarja a még alvó szomszédokat, de amikor látta, sehogy sem boldogul vele, két kézzel kezdte rángatni a kulcsot. Végre sikerült elfordítania, ekkor azonban a hóna alól aktatáskája nagy csattanással a földre esett. Csupa víz lett, mivel a zárral való bajlódása közben nem vette észre, hogy hajnalban már felmosták a folyosót. A lépcsőkön óvatosan indult lefelé, de minden elővigyázatossága ellenére, a bejárati ajtónál mégis megcsúszott. Ha éppen nem a kezében lett volna a kilincs, bizonyára el is esik, így azonban a csúszástól csak féltérdre ereszkedett. Körülnézve konstatálta, jó hogy nem látta senki, hogyan balettozik itt ő, hajnalok hajnalán. Kicsit magabiztosabban lépett ki a kapun, ahol azonnal hanyatt is esett. A hajnali lefagyással ugyanis nem számolt. Csak a szomszédék kislánya jött arra, aki – úgy látta –, megmosolyogta, hogyan tápászkodik fel a járdáról. Miközben a ruháját tisztogatta, észrevette a kanyarban a buszt, de mire elindult, a jármű már ki is állt a megállóból, és felgyorsulva, eltűnt a szeme elől. Na, ezt elszalasztotta, pedig minden reggel, percnyi pontossággal kiszámította, hogy még éppen elérje a hatórás járatot.

Azért viszonylag gyorsan beért a munkahelyére, csak tíz percet késett. Ez azonban éppen elég volt ahhoz, hogy a folyosón összefusson a csoportvezetőjével, aki kissé gúnyosan jegyezte meg, hogy „lám-lám, korábban kéne felkelni, akkor nem késnénk el!” Lehet, hogy ma ő is elkésett?!

Kellően felpaprikázott hangulatban lépett be az irodába, majd táskáját az asztalra csapva, nekiállt, hogy levetkőzzön. Kabátját a fogasra akasztva, gyors pillantást vetett a tükörbe, és akkor látta meg, hogy a haja ott hátul, égnek áll. És ő így jött végig az utcán! Az ágaskodó tincset lesimította, sötét szemüvegét pedig kicsit feljebb tolta az orrán. Nem volt rá igazán szüksége, csupán kis dioptria volt az egyik lencsén, de úgy gondolta, a negyvenes évei elején érdekesebbé, modernebbé, talán fiatalosabbá is teszi, a sötétített foncsorozású, divatos szemüveg. Ez tette-e, vagy csak a sors játszott vele aznap reggel, de minden balul ütött ki. A szemüvegtől függetlenül, sötéten látta az egész világot, és benne önmagát.

Ekkor kopogtak az ajtón, és a kolléganője lépett be. A harmincas, vörös kis nőt lopva gyakran elnézegette, amint előtte haladt a folyosón. Jó alakú, frissen elvált asszony volt, gyerek nélkül. Azt ugyan nem tudta, van-e valakije, mégsem mert kezdeményezni.

A nő most mosolyogva üdvözölte, majd rákérdezett: hallottam, a kisfőnök megjegyzést tett a késésedre. Mi volt veled ma reggel?

Á, minden balul ütött ki – és elkezdte mesélni a kálváriáját. A nő láthatóan érdeklődéssel hallgatta. Azért te ezt eltúlzod egy kicsit – mondta. Nem olyan sötét a világ, amilyennek te látod! Végül is, gondolj csak bele. Sikerült bezárnod a lakásajtót? Igen. Elcsúsztál a vizes kövön? Nem. Na, de a járdán! – vetette ő közbe. De nem tört el egyetlen csontod se! Még a kabátod se lett piszkos! Igaz. Beértél a munkahelyedre? Hát persze, de el is késtem! Fejedet vették? Nem. Na, látod! Vedd csak le ezt a sötét szemüveget, azon keresztül látod te olyan sötéten az eseményeket! Azzal, hogy szavának érvényt szerezzen, a kis vörös odanyúlt, és olyan gyengéd mozdulattal vette le az orráról a szemüveget, hogy az fölért egy cirógatással! Egész melege lett tőle. Lehet, hogy mégis kezdeményezhetne valamit ennél a kis nőnél?!

Alig ment el a kolléganője, hívatta a nagyfőnök. Kicsit félve állt meg, az amúgy is termetes nagyember előtt. Vajon mi rosszat tett ő, mit akarhatnak tőle? A főnök ekkor váratlanul kezet nyújtott neki. Gratulálok! A maga újítási javaslatát teljesen megfelelőnek tartotta a minisztérium, most szóltak ide, hogy bevették a hollandiai delegációba. Úgy számoljon, a jövő héten utazik. Még egyszer, gratulálok, meg vagyok győződve arról, hogy méltóképpen fogja képviselni a cégünket!

Szinte magához se tért, amikor kitámolygott az irodából. Ezt a mázlit! Már szinte meg is feledkezett erről a javaslatáról, amit három hónappal azelőtt készített a csoportvezető felkérésére.

A nap folyamán még több, hasonlóan kellemes meglepetés érte. A fizetési jegyzéken elszámolták az összes elmaradt, kifizetetlen túlóráját, egész szép pénzt kapott. A kis vörös megint rámosolygott, amikor szembetalálkoztak a folyosón. Ezzel még lehetne kezdeni valamit! Holnap péntek van, jön a hétvége, esetleg próbálkozhatna egy vacsorameghívással. Talán el is fogadná az asszony. Egészen fel volt dobódva!

Az ügykezelő több aktát adott vissza neki, és hozzáfűzte megjegyzésként, hogy már el is postázta azokat, mert egyikben se kellett javítani, mindet elsőre aláírta a főnök. Újabb kellemes meglepetés!

Amikor aztán a munkaidő végeztével összepakolta a holmiját, a sötét szemüveget nem tette fel, csak hanyagul a zsebébe dugta. Talán fel sem veszi többé, hiszen a kis vörös maga mondta, nem is áll neki igazán jól, nélküle fiatalosabb a kinézete.

Míg a liftre várt, egyfolytában a formás kolléganőn járt az esze, és amikor a csengetés jelezte, hogy a kaszni megérkezett, automatikusan lépett egyet előre, azután… …lezuhant.

A hétvégi, rózsaszínű álmok szövögetése közben ugyanis nem volt elég figyelmes, nem vette észre a lift fölé kiragasztott cetlit, amire pedig ki volt írva, hogy „Vigyázat! A lift javítás alatt áll!”

Vagy csak a megszokott, alacsony dioptriájú, sötét szemüvege hiányzott az orrnyergéről?!….