Ócska egy nap volt, az a szerdai. Szinte minden balul ütött ki, valamennyi intézendő ügye rosszul sült el, kellemetlen helyzetbe hozták, méltatlanul megalázták, úgy hogy délutánra, rendesen kivolt.
Ráadásul, a munkából hazafelé, különböző üzletekben még vásárolnia is kellett, emiatt föl-le ugrált a villamosokról, talpalt, caplatott az egyre nehezülő szatyrokkal, csomagokkal. Önkéntelenül is nagyot sóhajtott, amikor ismét felszállt a „sárga hernyónak” csúfolt csuklós járművek egyikére, ami egészen hazáig viszi, s ezzel véget ér aznapi vesszőfutása.
A villamos oldalának dőlve – mert ülőhely, természetesen már nem jutott neki –, azon gondolkodott, hogy biztosan megvett-e mindent a vacsorához, és talán már tényleg hazamehet, ami persze, nem jelenti azt, hogy otthon nyugalma lesz, hiszen főzn
