Épp csak szétpakolt az íróasztalán, amikor bejött a csoportvezetője, és az aktát kérte.
Már amikor rákérdezett, hogy melyiket is, és a főnöke megnevezte az ominózus ügyiratot, tudta, hogy az biztosan nincs nála. Mondta is, de mivel a kisfőnök csak erősködött, hogy nála kell lennie, hát előtte pörgette át az aktáit, egyiket a másik után. Azután elővette a nemrégiben irattározottakat is, hogy kiderüljön, nem keveredette-e – véletlenül – azok közé.
A fontos iratot tartalmazó borító azonban sem a fiókból, sem a szekrényből nem került elő. A föld csak nem nyelte el? – humorizált a főnöke, majd amikor látta, hogy az akta tényleg nem lesz meg, hangnemet váltott. Erre rámehet az állásod – mondta neki vészjóslóan. Úgy tudom, ma délutánra várják a minisztériumban a választ, már amit az ügyiratban
