Megvirradt. Az ébredők mozgolódni, maguk között szólva, „tollászkodni” kezdtek. Ki-ki a maga alvóhelyénél.
A munka várta mindegyiket, sietni kellett, a fontos feladat teljesítése nem tűrt halasztást.
Mert mi lehet annál komolyabb dolog, mint szertevinni a híreket? Továbbítani a küldeményeket a világ minden részébe – legalább is, az általuk belátható, bejárható tájékára.
A hírek mindenkinek sokat számítanak, és az idő sem hanyagolható el, már az az idő, mely alatt a címzett a maga postájához jut. Ha időben nem kapja kézhez, talán már túl késő, túlhaladott rajta az idő, s az újság már nem újdonság, a hír már nem is hír.
Hát sietni kell. Leküzdeni minden akadályt, nehézséget, a közlekedés buktatóit, legyőzni saját fizikai korlátaikat.
Mert mi a postás dolga? Hogy hírt vigyen. Mindegy is
