Ismerte a mondást, miszerint egy igazi nő két dologért tenne meg mindent a világon: hogy ne legyen, illetve, hogy legyen gyermeke.
Ez utóbbival ő is így volt. Ugyan nem volt már annyira hamvas és fiatal akkor sem, amikor férjhez ment, de egy nő, innen a harmincon, azért még nem nevezhető öregnek. Csak a sikertelen próbálkozások sora nyújtotta el az időt, tolta ki az életkorát.
A férjével eredetileg se volt semmi baj, a beható orvosi vizsgálatok ezt idejében kiderítették, és nagyon szerették is egymást. A férfi abszolút toleráns volt, s egy idő után, látva, hogy kudarcot kudarcra halmoznak, már bármibe belement volna, csak hogy őt boldognak lássa. Akár egy idegen kisgyermeket is örökbe fogadott volna, csak hogy őt ismét olyan szépnek, kedvesnek, főként kiegyensúlyozottnak láthassa, amilye
