Nem lett volna értelme tagadni, hogy szereti a zenét. Mindenek felett, és mindennél jobban. Szerette annak minden válfaját. Az a fajta ember volt, akit nem csak a klasszikus zene fogott meg, de ugyanolyan hevülettel rajongott a modern zenéért is. A zene az életeleme volt, vére is, mintha valami belső zene ütemére hömpölygött volna az ereiben, melyhez szívverése adta az ütemet.
Míg fiatal volt, ritmusra lépkedett, odabenn, a bensőjében mindig szólt a muzsika. Lágy, himbálózó mozdulatait a külvilág felé híven közvetítették hajlékony ízületei, s a vére diktálta taktus lüktetésére táncoltak izmai.
Olykor, valamiféle pezsdítő dallam hatására úgy érezte, odabenn, együltőhelyében, mozdulatlanul is táncol. Látványnak rezzenéstelen volt, de legbelül tobzódott, izmai vibráltak a zene hallatán. Ami
