Hirtelen elhallgat, ádámcsutkája zaklatottan ugrál le s fel, én pedig megrendülten próbálom feldolgozni az előbbi sokkoló monológot. Az elmúlt pár percben többet tudtam meg róla, mint a megérkezésem óta eltelt napokban összesen. Hülyén érzem magam, nem igazán tudom, mit mondjak. A története a szívembe mart, szeretnék valami bölcset, okosat mondani, de állatira nehéz. Ez nem egy laza kis probléma, nem olyasvalami, amin az ember átlép néhány bíztató szóval. A drogfüggőséggel az életét kockáztatja, elég egyetlen eltúlzott adag, és sosem tér magához többé. Mindig is utáltam a drogokat, pont az alattomos kegyetlenségük miatt. Mint egy anakonda, a nyakad köré fonódik, a mellkasodra tekeredik, és minden egyes kilégzésnél erősebbre szorul körülötted a hurok, míg a végén képtelen vagy többé levegőt
