– Ezt hogy érted?
– A barátom… – a torkom összeszorul, amikor kimondom a szót, és meg kell köszörülnöm a torkom –, az akkori barátom küldte el egy ügynöknek, gyakorlatilag a tudtom nélkül.
Összevont szemöldökkel kérdi:
– Az a Payne a The Toxics-ból?
Nem emlékszem rá, hogy elmondtam volna neki kivel jártam, sem akkoriban Santa Monicában, sem a levelezéseink során, így most eléggé meglep, hogy Jackson nevét említi.
– Igen, ő, de te honnan…
– Honnan tudom? Ne viccelj, Lily! Tele voltak a lapok a képeitekkel. Azt hitted nem ismertelek fel? Csak mivel te nem emlegetted a dolgot, úgy vettem, nem akarsz beszélni róla, és inkább hagytam.
– Ő még… akkor küldte el a kézirat egy darabját, amikor még… szóval mikor még együtt voltunk.
– Akárhogy is, az biztos, hogy az ilyesmi nem árt. Úgy
érte
