LilyMégis hogyan tarthatnám magam távol tőle, amikor ennyire tökéletes vele minden? Hogy maradhatnék józan és megfontolt, ha minden érintése arról győz meg, hogy neki lettem teremtve, ő pedig azért van, hogy engem szeressen? Menekülhetnék tovább előle, vagy akár megpróbálhatnám másokkal, de nevetséges az egész, mert a szívem mélyén érzem, hogy mindig mindenkit hozzá hasonlítanék és ahhoz, ahogy a karjában érzem magam.
Amikor megláttam tegnap este a lépcsőn, romokban heverve, mégis bűn szexin, már tudtam, hogy a sorsom megpecsételődött. Nem tökéletes, tele van problémával, sokszor hoz rossz döntést, de mégis ő az igazi.
A nap már magasan jár, amikor még mindig ágyban vagyunk. Fejemet a mellkasán nyugtatva simogatom a hasát, ő pedig a hajammal játszik, és szorosan magához ölel. Nem az a ké
