– De most komolyan, Jax! Ugye nem leszel zabos?
Gyanakodva néz rám.
– Miért gondolod, hogy az lennék?
– Hát csak azért, mert… szeretném, ha mesélnél arról a bizonyos… tudod – veszek egy mély levegőt, innen már nem hátrálhatok meg. – Arról a dologról a K.O. cseppekkel.
Érzem, ahogy egész testében összerándul alattam, még a derekamat is elengedi. Kezét lassan végighúzza a homlokán, miközben grimaszol.
– Miért, Lily? Azt hittem, hogy túl vagyunk ezen.
– Szerintem pedig beszélnünk kéne róla.
– De én nem akarok erről beszélni, sem azt, hogy ez közénk álljon – túr bele a hajába gondterhelten.
– Nem vádollak semmivel, félreértesz. Mérges sem vagyok, sem pedig ideges. Nézz rám! – emelem fel az állát. – Úgy nézek ki, mint aki dühös vagy zaklatott?
Fanyarul elmosolyodik.
– Gyönyörű vagy, t
