– Szeretem Jacksont. Nem akarok közé és a fia közé állni.
– Nem félsz attól, hogy esetleg felmelegednek a régi érzések kettejük között? Ki tudja, talán fellobban a szikra, és beleszeret a gyereke anyjába – mondja gúnyosan, gyűlölettől csepegő hangon.
Régi érzések, az anyád picsáját! – dühöngök magamban. Pontosan tudja, hogy nem voltak ott semmilyen érzések, szikra meg még úgysem. Manipulatív lotyó. Felteszem az arcomra a világ legnagyobb műmosolyát, ami vetekszik az övével:
– Vállalom a kockázatot, Grace.
Röviden elbúcsúzom, megfordulok és kifelé indulok az irodából. Legszívesebben rohannék, de szándékosan visszafogom a lépéseimet. A szemem sarkából lopva a szekrény teteje felé pislantok, de nem fordítom arra a fejem. Istenem, remélem működni fog a tervem!
Remegő lábakkal megyek ki eg
