– Tudom, Jax, és hálás vagyok érte. De ez most így alakult, mit tehetnék? Egyébként is csak egyetlen napról van szó.
– Nem érted mennyire fontos, hogy mellettem legyél ilyen kibaszott nyilvános alkalmakon, amikor megrohannak a fotósok meg az újságírók? Az egész média ezzel lesz tele egy hétig. Azt akarom, hogy te legyél az oldalamon, és ne más.
– Nem mindenki szeretné ugyanezt – jegyzem meg fanyarul, mire elfordul, és a tenyerébe temeti az arcát.
Ezt nem kellett volna kimondanom, hisz nem az ő hibája, gyorsan meg is bánom a kirohanásomat.
– Lefosom, hogy ki mit szeretne. Nem az a lényeg, hogy te és én mit gondolunk?
– Dehogynem, de ez nem ennyire egyszerű.
Odasétál az íróasztalomhoz, ahol dolgozni szoktam, és ahol a jegyzeteim is vannak. Szórakozottan kapargatja a kinyitott noteszem
