1785-ben, két gazdag baltimore-i kereskedő társaságában, Benyovszky Móric az Intrepid hajó fedélzetén állt, és karja makacs, állhatatos mozdulattal mutatott a ködből kibontakozó partok felé.
– Madagaszkár!
Mindössze két fehér ember vállalkozott arra, hogy a sziget jövendőbeli királyát elkísérjék a nagy útra. A két kereskedő bőséges hasznot remélt, és ezért bocsájtották a gróf rendelkezésére a brigget.
A bennszülöttek, noha évek óta nem látták Benyovszkyt, mégis kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadták, mikor a hajó kikötött az Antogil-öbölben, és a gróf annyi idő után ismét Madagaszkár földjére lépett.
Louisbourgban azonban már csak néhány fehér ember maradt. A többieket elcsalogatták az Ile de France és Bourbon-szigetek telepesei. Az erőd pusztulásra ítélve romladozott a tenger partjá
