– Itt jön a képbe Lucas – viccelődött.
Felpillantottam, és ismét a mózesi vigyorral találtam szembe magam. Annyira… magabiztos volt a mosolya. Megnyugtató. Vigasztaló. Mint egy biztonsági háló, ami csak ott van, kifeszítve, hogy elkapjon, ha lezuhansz. – Lucas… – Kezdtem megkérdőjelezni a saját elmém épségét, amiért egyáltalán fontolóra veszem az ajánlatát. – Te nem randizol. Nem keresel kapcsolatot. Te magad mondtad.
– Nem is randi ez, hanem kísérleti randi.
– Ez… – Kész őrültség volt. De talán mégsem, tiltakozott egy mohó és vakmerő hang a fejemben. Itt a remek alkalom, hogy közelebb kerüljek hozzá anélkül, hogy kifogásra lenne szükségem. Mielőtt végleg elmegy innen. Nem. Észnél kellett lennem. – Csak néhány hétre maradsz New Yorkban – mutattam rá. Egészen pontosan hatra. – Nem szeret
