Átkaroltam Lucast, és felsejlett minden izom, minden csont a karjaim alatt, meleg bőrének minden rezzenése. Még a szíve dobbanása is.
Alessandro? – csodálkoztam, amikor Lucas megállt a pizzéria előtt, mely közvetlenül Lina háztömbjének a sarkán volt. Akárcsak az első kísérleti randin, Lucasnak most is sikerült meglepnie. Korábban küldött egy SMS-t, hogy készüljek el este kilencre, a „spanyol vacsoraidőre”, ahogyan ő nevezte. A szavai alapján egy étteremre számítottam, ezért kirittyentettem magam. Félhosszú szűk szoknyát húztam könnyű, elöl betűrt pulóverrel, és fekete bőrcsizmával. Ehelyett ide jöttünk. Alessandróhoz. Lucas átterelt az út túloldalára, és megálltunk New York egyetlen olyan kajáldája előtt, amelynek kívülről tudtam az étlapját. És… zárva volt. Még a fémredőny is le volt húz
