Rosie kibontakozott a karjaimból, és egyedül hagyott a folyosón.
Úgy döntöttem, ezúttal eltekintek az etikettől, meg általában a társadalmi szabályoktól, és követtem, ám amint megpillantotta a tükörképemet, megtorpant.
– Mit csinálsz, Lucas?
– Segítek neked. – Ártatlanul rámosolyogtam. – Ahogy megígértem. És mielőtt panaszkodni kezdenél: igen, muszáj. És igen, akarom is.
– De ez a női mosdó. Nem szabadna itt lenned.
Körülnéztem, hogy megbizonyosodjak arról, nincs itt senki más.
– Világéletemben kíváncsi voltam, milyen lehet – hazudtam. Csak miatta akartam itt lenni. Jelen pillanatban kicsit túltengett bennem a védelmező ösztön. – Sosem értettem, miért piszmognak itt olyan sokáig a nők. – Rosie rám sem hederített, hanem fogott néhány drágának tűnő papírtörlőt. Kiszúrtam egy kárpitozot
