2013AUGUSZTUS 4.
Ironikus módon a Daviddel való szakításomat a Maradj velem olvasásával próbáltam átvészelni. De sokkal kevésbé tűnt jó módszernek, mint a Tátongó mélység, így hamarosan újra ahhoz a Pennington-könyvhöz fordultam segítségért.
Amikor épp nem olvastam, akkor általában zokogtam, máskor mélységes apátiába süllyedve járkáltam a lakásomban. Szellemnek éreztem magamat. Egy Amy-utánzatnak, aki harmincöt éves korára eltaszította magától mind a két férfit, akit valaha szeretett.
A legrosszabb, hogy rengetegszer eszembe jutott Sarah. Davidnek sikerült megforgatnia a kést a sebeimben, az elmémben kiélesedtek a képek, ahogy David a legjobb barátnőmmel van együtt. Sikerült annyira felhergelnem magam három doboz sör után, hogy telefonon is felhívtam az illetékest, aki akkor a második b
