2013JÚLIUS 31.
David hosszasan nézegette a hűtőm kínálatát estefelé, amikor hazaértünk a temetőből. Hangosan felsóhajtott, miközben én a laptop billentyűzetét nyomkodtam. Könnyedén jöttek a szavak, David volt olyan tapintatos, hogy ne nézzen bele a munkámba, pedig tudtam, hogy nagyon kíváncsi.
– Mit keresel? – fordultam felé, miközben kihúztam magam. A hátam erősen sajgott, amiért a támla nélküli széken írtam egy pár oldalt.
– Bármit, ami ehető. Lejössz velem a boltba?
Az arca elgyötörtnek tűnt, mióta hazaértünk, csak olvasott a kedvenc foteljében. Elhozott három James Herbert-kötetet, pedig csak egy éjszakát töltöttünk a lakásomban. A laptopján a közösségi oldalait nézegette, egyetlen sort sem írt, ami aggasztott. Mintha elloptam volna a múzsáját, pedig egyáltalán nem állt szándékomba
