1999JÚLIUS 21.
Július közepén egy kimerítő vásárlás után menekültünk be a forró betondzsungelből a lakásunkba Sarah-val. Én a Dunkin’ Donutsban akartam megejteni a délutáni kávézást, de Sarah ragaszkodott ahhoz, hogy felmenjünk hozzánk. Amikor megtudta, hogy David otthon van, eltántoríthatatlan lett. Pedig én mindennél jobban szerettem volna egy csendes barátnős csevegést, ahol rendesen kibeszélhetem a párkapcsolatomat.
Szerencsére David szokásához híven a szobájába húzódott. Ennek ellenére aggódtam, hogy meghallhatja a beszélgetést, így rávettem Sarah-t, hogy menjünk be a hálóba. Persze megígértem neki, hogy később kicsalom a „kis Penningtont” a barlangjából, mint valami aranyos kis pézsmapatkányt. Sarah rajongása David iránt továbbra is feltűnő maradt, néha még süteményekkel megpakolva
