2013JÚLIUS 29.
David odabent olvasott a kanapén, amikor erősen fojtogatni kezdett a sírás. Hüppögve rohantam ki a hátsó kert sötétjébe, ahol hangosan zokogni kezdtem. Sokat ittam, talán ez is hozzájárult. Könnyes szemmel néztem fel az égre, miközben az egész belsőm sajgott.
– Te jó ég! – rohant ki mellém David. – Mi a baj?
David leheletéből is áradt a csípős alkoholszag, de ő sokkal jobban tartotta magát nálam. Én csak markoltam a füvet, miközben fájdalmasan hüppögtem. David leült mellém a fűre, és gyengéden simogatni kezdte a hátamat.
– Coney Island – nyögtem ki, amikor végre sikerült megszólalnom. – Tudtad, hogy Chris minden születésnapomon elvitt Coney Islandre?
Még a kérdést is megszakítottam egy fáradt hüppögéssel, miközben zsebkendőt kerestem a nadrágomban, de David megelőzött,
