2013JÚLIUS 31.
Mély, alkoholmámoros alvásomat egy éles hang szakította át. Félálomban keresgéltem az éjjeliszekrényen a telefont, aztán rájöttem, hogy nem is az enyém csöng. David csengőhangja keményebb rock volt, ami álmos, félig józan fülemnek fájdalmasan hatott.
David felült, és álomittas hangon beleszólt a telefonba. Halvány emlékeim voltak arról, hogyan zuhantunk az ágyba a rengeteg whisky-kóla elfogyasztása után. Szenvedélyesen szeretkeztünk, a lehangoltság ellenére.
A fejem erősen lüktetett, ködös volt minden, ám amikor meghallottam David tiszta, ideges hangját, elöntött az adrenalin.
– Most képtelenség, hogy odamenjek – mondta David. – Nem tudná más elintézni? – Felsóhajtott. – Értem. Rendben. Viszonthallásra.
David megdörzsölte az arcát. Felültem mellé, mire a torkomba tódult
