1992SZEPTEMBER 19.
Amy! Egy fiú keres – ordította apa a földszintről, mire én kirohantam a szobámból az emeleti készülékhez.
– Felveszem fent!
A szívem hirtelen megiramodott. Napok óta vártam Chris reakcióját, addig úgy tűnt, hogy teljesen hiába. Pénteken az utolsó találkozásunkkor még a telefonszámomat is felírtam a füzete oldalára egy kedves kis rajzocskával. Ennél egyértelműbben nem tudtam volna kinyilatkoztatni a szándékomat.
Majdnem elcsúsztam a szőnyeges padlón, de sikerült a kezembe kaparintanom a készüléket. Habozás nélkül beleszóltam, mire pár másodperces csend fogadott.
– Amy?
– Én vagyok – válaszoltam, majd szélesen elvigyorodtam.
– Chris vagyok. Csak… azt szeretném megkérdezni, hogy lenne-e kedved eljönni moziba ma este? Esetleg. Ha nincs más dolgod.
– Meg kell kérdezne
