1992SZEPTEMBER 29.
Kedd reggel szép őszi napra ébredtünk. Élénken figyeltem az órákon, közben alig vártam a szünetet. A ceruzámmal rajzolgattam végig a füzetem oldalát szép, cirkalmas virágokkal. Néha oldalra pillantottam, ahol elkaptam Chris mosolyát. A hétvége láthatatlan köteléket szőtt közénk. Lett egy titkunk, ami csak a miénk volt. Igaz, hogy Sarah-nak mindenről be akartam számolni, de nem sikerült hosszabb időre elcsennem a telefont úgy, hogy a szüleim hallótávolságán kívül essek.
Éppen egy levelet akartam besatírozni, amikor elbocsátott a tanár az óráról. Chrishez indultam volna, hogy együtt ebédeljünk, de miközben a táskámba süllyesztettem a füzetemet, egy focistafiú könyökölt a padomra. Próbáltam felidézni magamban a nevét, mert már találkoztam vele az egyik edzésen. Idősebb sr
