A DANOLÁSZÓKA robbanásban elpusztult halak és teknősök tetemei sokáig sodródtak lefelé a folyón, Taminah kis öble mellett. Aztán egy nap a víz nem hozott több tetemet. A folyó megszokott medrében folyt, de úgy látszott, hogy az élővilág teljesen kihalt, a kusza, hullámzó levelű átokhínáron kívül nem volt benne semmi. Taminah a parton állt, és azon tűnődött, mennyi időbe telik, míg a víz újra benépesül halakkal.
A távolból idehallatszott az építkezés moraja és robaja: bükkfatörzseket kalapáltak a földbe tartócölöpöknek, bambusztörzseket vágtak ki egy-egy csapással, nagy rikoltozás közepette, a fűrészek harsogva hasogatták a deszkákat a padozathoz.
Minthogy fia az építkezési munkálatok felügyelője lett, Taminah beleegyezett, hogy segít felszabdalni és összetűzni a pálmaleveleket a tetőkhöz
