TAMINAH HÍREIA Fehér Rádzsa ez idő tájt depresszióba esett.
Próbált úrrá lenni csüggedtségén, de nem találta a bánat ellenszerét. Ha arakot ivott, egy időre jobb kedve kerekedett, ám a sötétség hamarosan ismét hatalmába kerítette. Amikor a kertben sétált, és látta a madárházban a papagájokat és a napfényben szinte lángoló, skarlát liliomokat, akkor megörült, hogy ez a sok szépség mind az övé, hogy mindez az ő vigasztalására szolgál, de aztán eszébe jutottak az egymás mellé felakasztott függőágyak, ahol Edmund Ross-szal heverésztek, miközben ő az újtestamentumi felolvasást hallgatta, és úgy érezte, ismét zuhanni kezd lefelé, a gyász szakadékába.
Miután megmutatták neki Edmund oszlásnak indult holttestét a vadon földjében, a rádzsa rávette a dajakokat, hogy segítsenek véghez vinni az irtóz
