– Bercikém, drága bátyám, csakhogy látom! – Rekettye átölelte az öregembert, szeretettel magához szorította.
– Jaj de örülök, hogy itt van – mondta Berci bácsi és Rekettye feje mellett jelentőségteljesen Tulipánra nézett, aki legszívesebben láthatatlanná vált volna. – Csókolom, drága Mariskám! – És kibontakozva Rekettye öleléséből, a szép arcú asszonyhoz lépett, és ahogyan valamikor a tánciskolában tanították, az asszony keze fölé hajolt, és leheletfinoman megcsókolta.
– Pá, drága Bercikém! – csicseregte az asszony, és Faludira nézett, aki vigyázzba vágta magát. Tulipán mozdulatlanul állt. Berci bácsi észrevette az asszony csodálkozó tekintetét.
– Pihenj! – vezényelt a két katonának. – Rekettye testvér, ha méltóztatik megengedni, bemutatom jó barátomat, az országos hírű művészt. Faludi
