Isti sírva fogadta a hazatérő öregembert. Polyák hiába vigasztalta, a gyerek csak a bátyjára gondolt, és folyton azt ismételgette, Berci bácsi megígérte, hogy segíteni fog. Megígérte, hogy kiszabadítja Józsit…
Berci bácsi magához ölelte a gyereket, csókolgatta az arcát.
– A Józsit – zokogta a gyerek – holnapután kivégzik. Nem akarom, hogy kivégezzék.
– De hát honnan veszed ezt az őrültséget?
A gyerek helyett Polyák válaszolt:
– Ahogy maga elment, Nagyfőnök, Kotnyek Klári kopogott be. És most üljön le, Nagyfőnök. Klári elmondta, hogy Jóskát ő akarta elrejteni a színházban, de elfogták. És akkor rájött, hogy az áruló az apja volt.
– Kotnyek? – kérdezte Berci bácsi elhűlve.
– Igen. Ma délután részegségében bevallotta lányának, hogy tíz éve besúgó. Kényszerítették.
– Gazember… Hát ebbe
