XXIII. FEJEZET
Az orvos elégedett arccal nézte vendégeit, akik nem győztek betelni a kilátás szépségeivel.
– A kis San Michele – mondta Dorris és mosolygott. Pillantása a fiatalembert kereste, de Hughes egyelőre nem szabadulhatott. Colt és Jefferson közrefogták.
– Még néhány kérdés tisztázatlan maradt – jegyezte mg Colt – Például a hajító-kés.
– Ezzel követte el a gyilkos a legnagyobb hibát –mondta Hughes. – Ekkor kezdtem komolyan gyanakodni Baxterre. Csakhamar rájöttem arra, hogy színlelt merénylettel állok szemben. Túl sokat épített a látszatra. Csak az összetört üvegű órára kell emlékeztetnem az urakat. Az ötlet elsőrangú volt, és csakugyan alkalmasnak bizonyult arra, hogy a nyomozást más irányba terelje… A hajító-kés hasonló trükkön alapszik… Baxter saját maga szúrta a kést az abla
