– Csak egy szavadba kerül!
Lily a tarkójára szorította a jeget, fél könyökével megtámaszkodott a kopott deszkákon, és figyelte, hogyan folynak le a párás söröskorsó oldalán a vízcseppek. Ujjával húzott rá egy vonalat – sárcsík keletkezett a nyomán. A szél egész nap hordta a vörös sivatagi port a ruhája gyűrődéseibe és a hajába. Meg a kézbőrére, a karjára, az arcába. Istennek hála, hogy létezik tusoló és naptej. De az Archie kocsmájában összegyűlt törzsközönség miatt kár lett volna letusolni, mielőtt idevezet az útja – ez a tétel akkor is megállta a helyét, ha a pultnál telepedett le a sörével, mint most, de akkor is, ha a pult mögött csaposkodott, ahogy szezonon kívül szokta. Mi sem ékesebb bizonyíték erre, mint az az eltévedt könyök az imént.
Kinyílt az ajtó, és rövid időre fény ömlött
