Leo visszagondolt a legutóbbi Manhattanhenge-re, amit látott. Aznap este randizott egy lánnyal, de már a nevére sem emlékezett. Maggie? Vagy talán Margie? Persze nem csoda, mert első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy nem működik köztük a kémia. És bár a naplemente tényleg csoda szép látványt nyújtott akkor is, az itteniekhez így sem volt fogható: az ég lángokat önt a csipkés horizontra, és a tágas térben az ember szabadon lélegezhet. Érthető volt, hogy miért nem akarja Lily soha elhagyni ezt a vidéket.
– És szerinted megkapod? – kérdezte a nő.
– Az előléptetést? Valószínűleg.
Lily felnevetett.
– Ez nem hangzott túl lelkesen. Nem tartod nagy dolognak?
Leo vállat vont.
– Több pénz, még kevesebb móka.
– A pénz nem árt – mutatott rá Lily.
– Hát, ja.
Leo érezte, hogy a nő az arcát tan
