Kibaktattak a réskanyon szűkös teréből. Beletelt néhány másodpercbe, mire a szemük alkalmazkodott a ragyogó reggeli fényhez. A nap frissen-üdén ébredt, a szinte szó szerint vakítóan kék égen egy felhőfoszlány sem úszott. De Leo véresen-félvakon is biztosra vette, hogy öt emberi alakot lát mintegy tízméternyire előttük, még ha elsőre inkább hasonlítottak tintapacákhoz.
Egyikük előrerontott. Leo egész testében megrándult, ösztönösen óvó mozdulattal a háta mögé lökte Lilyt, és csak aztán ismerte fel a közeledőben Nicole-t. És még csak nem is Lily felé indult ilyen nagy elánnal. Elviharzott mellettük, Bradley-nek ugrott, aki kapott egy óriási gyomrost. Olyan hangja volt, mintha valaki baseballütővel ütött volna meg egy zsák lisztet. Bradley szeme előtt alighanem vakító csillagok is megjelente
