35. FEJEZETIreland
Majdnem két hét telt el, mégis mintha egy évnek éreztem volna.
Az építkezés és a munkám miatt eléggé elfoglalt voltam, de valahányszor elhaladtam a kikötő felé vezető kijáró mellett, úgy éreztem, feltépek egy friss sebet.
Szombat délután volt, és úgy volt, hogy Miával együtt ebédelünk a kedvenc görög éttermünkben. Azonban én dugóba kerültem, ezért pár percet késtem, Mia addigra már szerzett asztalt.
– Szia! – Becsúsztam a bokszba, és leültem Miával szemben.
Aggodalmas arccal pillantott rám.
– Az edzőteremből jöttél?
– Nem. Miért?
Összevonta a szemöldökét.
– Már bocs, de elég szarul nézel ki!
Felsóhajtottam.
– Nem volt kedvem bármit is kezdeni a hajammal. Azt hittem, még mindig menő a félrecsapott konty.
– Menő, de a tiéd inkább egy patkányfészekre hasonlít. É
