19. FEJEZETKale
Az ajtó hatalmas csattanással zárult be Hope mögött. Belemarkoltam a hajamba, és döbbenten bámultam azt a helyet, ahol egy perce még ő állt.
Nem kaptam levegőt, mintha leállt volna a tüdőm.
Most mégis mi a fenét kellene csinálnom?
Rám tört a félelem.
Vonyítva a földre taszított.
Megpróbálta leküzdeni a lelkemben fellobbanó új érzelmet.
A láng nagyobb – erősebb – lett minden másnál.
Majdnem összeroppantotta a mellkasomat, és felperzselte a habozásomat.
Még azelőtt mozgásba lendültem, hogy átgondolhattam volna a lehetséges következményeket. Azért tettem így, mert nem akartam tehetetlen szardarabként ott téblábolni. Fontosabb volt ez mindennél.
Követnem kellett azt, aki egy pillanattal ezelőtt kimenekült az ajtómon.
Berohantam a nappaliba, és felkaptam az ingemet a
