24. FEJEZETKale
Hope-ra néztem a szemem sarkából.
Úgy ült mellettem az anyósülésen, mintha mindig is ez lett volna a helye.
Olyan boldog sajgás hasított a mellkasomba, hogy szinte már fájt. A szívem mélyéig visszhangzott a mélyről jövő boldogság. Annak az ígérete, hogy ez talán kitart az idők végezetéig, miközben én attól rettegtem, hogy esetleg valahogy kicsúszhat a kezemből.
Közben persze az aggodalom miatt görcsösen megfeszültek az izmaim.
Olyasmire készültem, amit még sosem tettem. Magammal viszek egy csajt a barátaimhoz, akik a családot helyettesítették az életemben.
Megkértem Hope-ot és Evant, hogy jöjjenek el velem Rexékhez egy kerti sütögetésre.
Melody volt az utolsó, akit bevittem ebbe a meghitt körbe, és ő is csupán egyszer vagy kétszer lógott velünk, mivel akkoriban Birmi
