2. FEJEZET
A FEKETE BÁRÓ
Már hajnalodon, mikor a köd oszladozni kezdett. A fák lombjai és a park csodálatos mesepázsitja visszanyerték eredeti zöld színüket. A furcsa vasállványok eltűntek a tisztásról.
– Bámulatos – mondta D’Artagnan –, leszerelték a síneket, ahonnan a rakétákat elindították. Ezek az emberek valóságos varázslók.
– Mindenesetre remek technikusok – jegyezte meg Athos, aki ezúttal is megőrizte nyugalmát.
Annyi bizonyos, hogy Athos volt a legnyugodtabb a négy barát közül. Csontos, sápadt arcán az izgalom legkisebb jele sem mutatkozott.
Annál feszültebb figyelmet és izgatottságot árult el Aramis mozgékony arca.
– Halljátok? Repülők jönnek!
Most már mindnyájan hallották a mély bugást, melyet a nehéz gépek légcsavarjai okoztak a messzeségben.
– Angol bombázók! – mondta
