17. FEJEZET
FOR EVER – NEVER!
– All right – mormogta Athos. – A vadászat mindjárt megkezdődik.
Nem érzett semmi nyugtalanságot. Legfeljebb az bántotta, hogy kissé sportszerűtlen fedezékből lövöldözni az ellenségre, de viszont a támadók túlerőben voltak, és így nem volt helye a kíméletnek.
Az alagútban halvány fénypontok tűntek fel, azonban még nem lett volna érdemes tüzelni rájuk, mert a nagy távolság nem kedvezett a géppisztolynak.
– Most elkelne egy jó távcsöves puska! – sóhajtotta Athos, s közben élesen figyelte a táncoló fénypontokat.
Egyes lövésekre állította be fegyverét, mert takarékoskodni akart a töltényekkel… A háta mögül fenyegetően hallatszott a tenger mormolása… Most mégis elszorult Athos szíve, mert D’Artagnanra gondolt:
– Vajon sikerült-e megmenekülnie?
Nem kapott vá
