Megfordult és elvonult.
Az anyámmal összenéztünk.
Tudtam, hogy nekem kell megoldanom a fennálló helyzetet, még ha nem is én okoztam.
Először azonban azzal a két bohóccal volt dolgom, akik az asztalunknál ültek.
Éles pillantást vetettem Benedictre és Byronra.
– Bár együttérzek veletek a szüleitek elvesztése miatt, de ez volt az utolsó alkalom, hogy így beszéltetek velem! Ha tetszik, ha nem, én vagyok a ház ura. Én választom meg, kit látok vendégül, és ami még fontosabb, hogy kit nem. Átléptétek a határt, amivel a húgotokat és az édesanyámat is felzaklattátok. Lehet, hogy egy erkölcstelen kujon vagyok, de azt mind tudjuk, célozni tudok, márpedig a ti hátsótok könnyű célpont.
Byron és Benedict arcáról elpárolgott a fölényes vigyor, a helyét grimasz vette át.
Felálltam, és elsiettem arr
