Chapter 3
845 Words
VALLATÁS
A szobában nyomasztó hangulat uralkodott. George Walford fia holttesténél állt. Arca lárvaszerűen merev volt, csak szeme árulta el szörnyű lelkiállapotát.
Rex és az ügyvéd a szoba egyik sarkában tanácskoztak, míg Miller és a temetkezési vállalkozó az ablakhoz húzódtak.
Craig halk utasításokat adott a két detektívnek, akik már néhány pillanat múlva eltávoztak. Joe Milton feszülten figyelt, de csak annyit hallott, hogy Bredford orvost a legrövidebb időn belül elő kell keríteni.
A rendőrorvos a hulla mellé térdelt és alaposan megvizsgálta.
Az ügyvéd egészen közel hajolt Rex füléhez.
– Furcsának találom, hogy Milton úr nem is lepődött meg, mikor a holttestet megpillantotta. Nagyon erős idegei lehetnek!
– Mit akar ezzel mondani? – kérdezte Rex csodálkozva.
Az ügyvéd szeme különösen csillogott.
– Nem érti?… A tettes…
– Hagyjon békén az ilyen badar beszédekkel! – szakította félbe Rex indulatosan.
Az ajtó nagy robajjal kinyílt és Harry Johnson őrmester megjelent a küszöbön.
– A legény is megérkezett! – jelentette recsegő hangon. – Két ember feljött velem, a többiek a hallban várakoznak!
– Ez egyszer tényleg gyorsan jött – mondta Miller elismerő hangon.
Az őrmester kidüllesztette mellét.
– Előbb is itt lettem volna, de utasításokat adtam a legénységnek. – Majd hirtelen közelebb lépett, és szinte bizalmasan kérdezte: – Kit fogjunk el, felügyelő úr? – de rögtön elnémult, mikor Miller vészjósló arckifejezését meglátta.
– Maga megint ivott! Legalább annyi esze lehetne, hogy ne jönne annyira közel hozzám!
Az őrmester apatikusan várt valami sértő jelzőt, de Miller ezúttal beérte egy megsemmisítő tekintettel.
– A legfontosabb dolgokat meg kell beszélnünk – szólalt meg Craig. – Felkérem az urakat, fáradjanak át a szomszéd szobába!… Intézkedjék őrmester, hogy az egyik rendőr álljon a szoba bejáratához, a másik sétáljon a folyosón.
Johnson beszólította az egyik szálas rendőrt. A többi férfi átvonult a másik szobába, csak az öreg Walford tétovázott még. Craig hozzálépett.
– Inkább itt akar maradni, sir?
Az öreg milliomos némán bólintott. Leroskadt egy székbe, tekintetét nem vette le Johnny arcáról.
– Véleményét kérem, doktor úr! – szólt Craig.
A rendőrorvos röviden és szakszerűen adta elő elképzeléseit.
– A golyó messziről érhette az áldozatot, mert lőpormaradványokat vagy perzselési nyomokat nem találtam.
– A hulla helyzete egészen különös. Mi a véleménye erről, doktor úr?
A rendőrorvos néhány pillanatig gondolkozott, azután megszólalt:
– A fiatal Walford feltétlenül háttal állt az ablaknak, mikor a golyó eltalálta. Az esés pillanatában azonban megfordult tengelye körül.
Craig szótlanul járkált egy darabig a szobában. Johnny nem állhatott háttal az ablak felé… Az első lövésre az ablak felé fordult… vagy az első lövés találta volna?… De akkor hová fúródott a második golyó?…
A rendőrorvos és Miller a díványra fektették a holttestet és letakarták… Hirtelen kitárult a hallba vezető ajtó. Harry Johnson és két detektív lépett be a felindult Bredforddal.
Craig némán intett az orvosnak, aki rögtön a pamlaghoz rohant és félrehúzta a takarót. Pár pillanatig megdöbbenve szemlélte Johnny merev vonásait.
– Pár kérdésem lenne önhöz – mondta Craig, aki nem vette le szemét az orvos arcáról. – Mióta van motorkerékpárja?
Az orvos csodálkozva nézett Craigre.
– Több mint egy éve. Szegény Johnny éppen eleget ült az oldalkocsimban!
Craig arca némileg felderült.
– Még egy kérdést, doktor úr!… Mennyi idő alatt ért a pácienséhez?
– Húsz perc alatt – felelte az orvos. – Hatkor már ott voltam.
– A detektívekkel hol találkozott, doktor úr? Az orvos arcán fáradt mosoly suhant át.
– Képzelje, már a kapuban vártak, amint lejöttem a betegemtől.
– A Scotland Yard gyorsan dolgozik. Különben elárulhatom önnek, hogy a gyilkosság háromnegyed hatkor történt. Bocsássa meg kérdezősködésemet, de a legjelentéktelenebb dolgok is fontosak lehetnek… Nagyon szeretném, ha itt maradna még és gondjaiba venné Mr. Walfordot! Kéretem most Joe Milton urat!
A rendőr beszólította a nevezettet. Milton nem várta meg, míg a főfelügyelő kérdezi.
– Fél öttől hat óra hét percig Elly Green kisasszony társaságában, a Palace Hotel halljában ültem… Erre nézve az egész személyzet felvilágosítással szolgálhat… Elly kisasszony ezután valamelyik ismerőséhez ment… Azonban szeretnék négyszemközt beszélni a főfelügyelő úrral!
Craig Millerhez fordult.
– Hívja be, kérem Parker temetkezési vállalkozót. Milton úr kihallgatását csak akkor folytatom, ha Elly kisasszony hazajött.
Parker kihallgatásától többet várt a főfelügyelő. Parker váltig hangoztatta, hogy véletlenül került bele az egész ügybe. Elmondta, hogy egy ismeretlen férfi járt az üzletében, és felkérte, hogy keresse fel Walford urat. A levelet is ő adta…
Miller azonnal felhívta Parker üzletét. A személyzet megerősítette a tulajdonos vallomását. Személyleírást is adtak az illetőről, és ez megegyezett azzal, ahogy Parker a különös látogatót leírta… Az ismeretlen alacsony ember volt, és feltűnően sántított…
– Behívhatja a többieket is – fordult Craig a kollégájához. – A külön kihallgatásokat később folytatom!
Mikor már mindnyájan együtt voltak, az ajtó hirtelen kinyílt, és egy feltűnő szépségű leány jelent meg a küszöbön, mögötte egy szálas rendőr. A leány kék szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
Rex gyorsan a leányhoz lépett.
– Elly kérem, jobb, ha most a szobájába megy… Borzasztó dolog történt!
A lány azonban már észrevette a díványon fekvő mozdulatlan test körvonalait, s tekintete Walford megkínzott arcára tévedt.
– Johnny?! – kérdezte megrendülve. Craig komolyan bólintott.
Elly megindult a dívány felé, de megtántorodott, s elesett volna, ha Rex idejében el nem kapja.
- Writer
