TÍZ ÓRÁTÓL TIZENEGYIG
A nagy hall régimódi órája tompa döngessél ütötte el a tízet. A hatalmas helyiségben kísérteties félhomály borongott. A hatást csak fokozta a sarokban álló kelet-afrikai bálvány, amelynek sárgás fémből formált arca mintha állandó torz vigyorgásra ferdült volna. A kerek asztalnál egyenruhás férfi bóbiskolt.
A folyosóról gyors léptek közeledtek.
– Johnson, mit művel, maga szerencsétlen!
Miller detektívfelügyelő egész vörös volt a nagy buzgalomtól.
– Hát nem megmondtam előbb, hogy ellenőrizze készültségünket?!
– Igenis uram, Stone őrmester itt volt és…
– Az ördög vigye el Stone őrmestert! Hány ember van kint?
– Hat. Kettő az utcán, három a kertben, és Stone a kapunál.
– A kapu be van zárva?
– Igen, utasítást adtam, hogy senkit ne eresszenek be! Ha valaki még
