A GYILKOSSÁG UTÁN
Arthur Craig főfelügyelő kényelmesen hátradőlt székében és igyekezett hosszú lábait az asztal alatt elhelyezni. Látható elégedettséggel nézte Millert, pedig a detektív külseje igazán nem volt bizalomgerjesztő. Haja borzasán lógott a homlokába, kabátjáról hosszas kefélés után sem sikerült a ragadós pókhálókat eltávolítani. A folytonossági hiányokat a szobában végzett tornagyakorlatoknak köszönhette, míg a pókhálók jó részét a nagy szekrény átkutatása közben szerezte. A faliszekrény nehezen hozzáférhető rekesze nagyon izgatta a fiatal felügyelő fantáziáját.
– Érthetetlen – dünnyögte –, kétszer is átkutattam a szobát, de sem a szekrényben, sem a falban nem találtam nyomát semmiféle titkos ajtónak.
– Ne felejtse el a kandallót!
– Arra is gondoltam – mondta Miller mogorván
