Kocsimat a Kovács család régi házának új gazdájánál, Nándoréknál hagytam. Az utamat nem kellett keresgélnem, mert nem változott az iránya, sem kezdetének megszokott képe. Amikor elhagytam a volt Tsz-telepet, első, amire ráismertem annak a siló gödörnek beton falai voltak, melynek most csak a szagemlékét tudtam felidézni. Ott aztán körülnéztem. Az Agártető lábai egyre szelídülő halmokként mennek át a sima mezőségbe, valamikor rajtuk az értéktelen fekete fenyő nőtt magasra. Most a falutól kezdve, hatalmas irtás terül el, melyen bokros fiatalos alkot áthatolhatatlan bozótot. Ezt zárja le a megmaradt fenyves glédába álló, magas fákból álló fala. Valaha ilyen képet láthatott Dunsinane várából Macbeth, amiről azt gondolta a boszorkányok jóslata után, hogy megindul ellene a birnami erdő. Ez a fas
