Mélyen, lassan hömpölygő, nedvességtől csepegő felhős ég alatt ültem fel, késő délután a kiszemelt lesre. Hátam mögött széles mezőség, mely a Balaton-felvidék bazaltoszlopos hegyeibe megy át, a kúpos Hegyesddel, a várrommal koronázott Csobánccal. Kuruc-labanc háborúk tanúi ezek a várak, de megsínylették. Most az ég szürkeségét tükrözte vissza a mosolygó kék helyett a víztároló tükre. Az előttem kitáruló lapos völgyben balkéz felől értéktelen fekete fenyő nőtt. Ezt keríti be botos-husángos fiatalos, melyet öreg erdő zár le, két oldalról. A fiatalostól enyhe emelkedővel az uralgó Agártető felé tarvágás nyújtózik. Azt gondoltam, hogy a telepítéseket védő kerítésekkel kényszerváltókat létrehozva, a vad a szabad mezőségek felé veszi este az irányt. A csendes esteledésben ködszitálás kezdődött,
