Blaire
Már a második napja ébredtem úgy, hogy nem volt hányingerem. Még Bethyvel is süttettem szalonnát, hogy meglessük a javulásomat, mielőtt még bevállalom az ebédlői műszakot. Úgy gondoltam, ha a szalonna szagát túlélem, akkor meg tudom csinálni. A gyomrom ugyan felfordult, egy kicsit émelyegtem, de nem hánytam. Úgy festett, alakul a helyzet.
Felhívtam Woodsot, és biztosítottam róla, hogy rendben leszek. Azt mondta, menjek be aznap, mert kevés az embere, és szüksége van rám.
Jimmy vigyorogva állt a konyhában, amikor besétáltam harminc perccel az ebédidő előtt.
– Hát végre megérkezett a legjobb emberem! Annyira örülök, hogy végre meggyógyultál. A hányós vírusok nagyon durvák, úgy nézel ki, mintha ledobtál volna öt kilót. Mennyi ideig voltál beteg? – Woods Jimmynek és az összes többi
