Blaire
Bethy lábát kezdtem böködni, hogy felébresszem. Már két órája aludt. Ekkor már Rosemary Beach külső részén jártunk, és helyet kellett cserélnünk, hogy figyelhessem Cain kocsiját az olcsó motelek előtt.
– Megérkeztünk? – kérdezte álmosan motyogva, és felült az ülésen.
– Majdnem. De vezetned kell helyettem, hogy megkeressem Cain kocsiját.
Bethy nehézkesen sóhajtott fel, nagyon jól tudtam, hogy az egész tortúrát csak azért csinálja végig, hogy itt tartson. Egyáltalán nem érdekelte a Cain-ügy. Nekem meg pont kapóra jött, hogy elhozott, így könnyedén hazavonszolhattam Caint, ahol rendesen elbeszélgethettünk. Semmi joga nem volt hozzá, hogy eljöjjön ide, és beszéljen Rushsal. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem mondta el, hogy mit vettem odahaza.
Na, nem mintha teljesen el akarta
