Utólag Emil szinte azonnal rájött, hogy talán mégsem volt annyira szerencsés döntés faképnél hagynia Barbarát. Ha tegyük fel romantikus holdvilágnál, vagy egy kellemesen elköltött gyertyafényes este után óvatosan, kissé szerencsétlenkedve megcsókolja Barbara – több mint valószínű -, hogy ezt afféle olcsó, macsófogásnak minősíti, vagy nem túl meggyőző pasikra jellemző nyomulási hadműveletek, és az is lehet, hogy pofon vágja, amiért se szó, se beszéd csak egyszerűen lesmárolta.
Ezzel szemben Emil úgy döntött, hogy nem rombolja le a – szerinte -, fantasztikus estére sikeredett randit. Ugyanakkor úgy érezte magát, akár egy kötéltáncos, aki valósággal farkasszemet néz a vele ásító jó pár száz méteres szakadékkal, ha azt akarja, hogy egyik pontról a másikig jusson el. Azok a kisebb-nagyobb lép
