Emil egész kisgyerekkora óta jóformán a tévé szerelmese lett. Nem is lehet ezen igazán csodálkozni. Elvégre, ha valakinek magányos a gyerekkora, és látszólag alig akadnak barátai, akivel eljátszadozhat, együtt bolondozhat, akkor nem is csoda, ha a legtöbb gyerek valamihez menekül.
A klasszikus Disney-rajzfilmektől kezdve az egyszerű kézzel készült, frappánsan sziporkázó párbeszédeket tartogató rajzfilmekig, aztán még később már a felnőttesebb filmekig az akciófilmektől a vígjátékokon át a dokumentum műsorokig.
Kivételt képeztek a vad, és erőszakos horror-típusú filmek, illetve a thrillerek, ahol a jéghideg, gyilkos borzongás annyira kézenfekvőnek hatott, hogy az embernek valóságosan is lúdbőrzött tőle a háta. Ehhez tartozott, hogy meglehetősen nehezen tanult meg olvasni. Ha szóba került
