A várt találkozóra egy kicsit borongósabb, őszis napon került sor, amit Emil egyébként is rossz előjelnek tekintett. De hát, ha valaki babonás az éppen péntek tizenharmadikán vegyen ki egyetlen szabadnapot, csak mert fekete macskával is találkozott útközben?
Már javában fent volt a kora hajnali órák környékén, és mivel nem mert forgolódni, folyvást a plafont bámulta, miközben hallgatta Barbara szuszogását, apróbb horkantásait.
A hajnali órák szinte kivétel nélkül mind egy szálig nyugodtabbnak, békésebbnek tűntek, mint az örökös zajban, és forgalomban telt nappalok.
Emil még mindig azon agyalt magában, hogy mi lesz, ha majd az állítólagos főszerkesztő, Barbara régi ismerőse azonnal rikácsoló, ordítozó hangnemet üt meg vele szemben, és persze azonnal kinyilvánítja, hogy ilyen pocsék ve
