Nem akarták elhinni, de a várva várt kilenc hónap olyan villámgyorsan eltelt, mintha nem is létezett volna. Lrgfeljebb az első néhány hetes hányinger, és tartósnak igérkezett émelygést hozzá nem számítjuk.
Barbara hihetetlenül talpraesett, és magabiztos kismama volt, aki roppant büszkeséggel mutogatta ország-világnak terhes pocakját, és mikor a munkahelyén egyre több kollegája nők-férfiak vegyesen simogatni, tapogatni kezdték gyönyörűségesen gömbölyödő, mégis formás pocakját olyasféle megelégedettséget és sugárzó örömöt érzett, ami talán csak azokat a tökéletesen elégedett embereket jellemzi, akik mindennel elégedettek az életükben.
Ezzel persze homlok egyenest állt Emil belső békéjének totális felborulása. Egyre többet marcangolta, hányta-vetette önmagát, és egyre nyughatatlanabbul alud
